Körülbelül egy hónapja, nagy megelégedessel használom szerény kis rádiós helyiségemet, melyet az év elején kezdtem kialakítani. Maradt azonban még egy utolsó simítás, nevezetesen a két ajtó és a fűtéscső festése, aminek feltétele a melegebb időjárás, hiszen a száradáshoz nyitva kell hagyni az ajtót. Ezt nem tudom megtenni mínuszfokokban. Ahogy érkezik a tavasz, úgy érezzük a felmelegedést, ami már lehetővé tette a szellőztetve száradást. Meg is ejtettük feleségemmel a festést. Mivel a rézcsövek és a fal között mindösszesen 1 cm van, ezt a munkát ő vállalta. Én csináltam a nagy felületeket ... Festettük tehát a két réz fűtéscsövet, a terasz ajtót, és a konyha felé záró ajtót. A nagy felületeket szivacs hengerrel, a csöveket - értelemszerűen - kisecsettel "támadtuk". Pár óra alatt végeztünk, de sok volt az apró pepecselés ... Inkabb meggurítok egy komplett szobát 2 rétegben diszperzittel, mint ilyen kis csöveket szűk helyeken festegessek. Hiába, a nők finommotorikus készsége verhetetlen. Tette mindenki a dolgát, végeztünk is. Lekerülhetett a nejlon a kiegyenlítő tartályról és késznek nevezhető a kis rádiós helység.
